Tanoda megvalósításának nézetei

"Ne sírj, apu, hisz megesik

ez mással is, hogy beiszik

és elfelejti kisfiát,

de már ne késlekedj tovább.

A Zsuzsa néni üzeni,

hogy legközelebb megteszi,

és elvitet, és más szülők...

Apu, gyere, mert őszülök.

Ha elviszel, én jó leszek,

a kocsma előtt elleszek

s te bent elpanaszolhatod

Szörnyű nehéz bánatod."

(Jónás Tamás)

"Tanoda"

Gyermek- és ifjúságvédelm

Szociokulturálisan Hátrányos Helyzetű Egyének fejlesztése

Ezt a programot az Együtt a Magyarokért Baráti Kör Egyesület Vállalta fel azzal, céllal, hogy rávilágítson olyan problémákra és szükségét érezve, hogy megvalósítsunk olyan intézményszerű (Tanoda) fejlesztéseket, amivel a hazai gyermekvédelem rendszerét segítenénk elő az érintett egyének körében: óvodás, iskolás, ifjúság, és szülők.

 Gyermekek jogairól szóló egyezmény  a gyermekek jogai

 az 1997. évi XXXI. törvény  a gyermekvédelem rendszere

 15 / 1998. számú NM rendelet  a gyermekvédelmi felelős

I. Modellek a gyermekvédelemben

Úgy gondolom, egyet lehet érteni Volentics Annával, aki a Gyermekvédelem és reszocializáció c. művét azzal kezdi, hogy "a gyermekvédelem egyidős az emberiséggel", azonban a jogi szabályozásra hazánkban csak 1901-ben került sor (1901. évi VIII. tc.). 1901-1945 közötti időszakban a gyermekvédelem elsősorban a csecsemőhalandóság, az ifjúkori kriminalitás ellen harcolt, valamint elindult a fokozottabb törődés fogyatékos, beteg gyermekekkel.

1945 után elsősorban az állam feladatának tekintették a gyermekvédelmi problémák megoldását, teljesen kizárva a család, az egyház, az alapítványok szerepét. Mivel a szocialista ideológusok úgy gondolták, hogy hazánkban a gyermekvédelemre átmenetileg lesz szükség - hiszen a szocialista társadalom építésével párhuzamosan a gyermekvédelmi problémák is megszűnnek - hatályon kívül helyezték az 1901-es Széll Kálmán-féle törvényt. Helyette ugyan születtek olyan törvények, rendeletek, amelyek a gyermekek érdekeit szolgálták, de a gyermekvédelmet érintő fontosabb kérdéseket egységesen és teljes körűen szabályozó törvény megalkotására nem került sor. A szocialista neveléstudományban etalonnak számító Makarenko gondolatai a gyermekvédelemben is éreztette hatását: nagyméretű "ipari technológiával szervezhető" nevelőotthonok, gyermekvárosok alakultak ki.

Az 1960-as évek végére egyre több kritika fogalmazódott meg a hazai gyermekvédelemmel szemben, a szakemberek szembesültek azzal, hogy folyamatosan növekedik azoknak a száma, akikkel foglalkozni kell az államnak. Elindult az első gyermekvédelmi szakemberképzés, valamint a gyermekvédelmi intézményhálózat differenciálása: nevelési tanácsadókat hoztak létre, a hivatásos pártfogói rendszert elkezdték kiépíteni. Az 1970-es évek elejétől a szervezetileg újjáalakult iskolai gyermekvédelemnek is megnőtt a szerepe, melyben fontos szerepet kapott az ifjúságvédelmi megbízott.

Az 1989-es rendszerváltás során kialakuló helyzet a hazai gyermekvédelemre is hatást gyakorolt: a kilencvenes években-Magyarországban lezajlódó gazdasági változások társadalmi átalakulást is okoztak. A társadalom egy részének életszínvonala nagymértékben megnövekedett, sokan pedig lemaradtak, gazdasági szempontból hátrányos helyzetbe kerültek. Az utóbbiakról való gondoskodás a gyermekvédelem egyik legfontosabb feladata lett. Emellett a családszerkezet átalakulásából adódó problémák kezelése és a napjainkban a gyermekek körében egyre jobban terjedő (mind a gyermekek ellen, mind pedig általuk elkövetett) erőszak is újabb és újabb kihívásokat jelent. Mindezeknek a feladatoknak az ellátásához paradigmaváltásra volt szükség, melynek alapján az 1997-es gyermekvédelmi törvény megszületett. Nézzük át azokat a szempontokat, melyek újfajta szemléletet hoztak a hazai gyermekvédelemben (Makai, 2000):

a gyermek- és ifjúságvédelem a teljes korosztályra (gyermek: 0-14, fiatalkorú: 14-18 év között) vonatkozik
a gyermek inkább alanya, mint tárgya a gyermekvédelemnek
korlátozni kell az állam és képviselőinek beavatkozását a család életébe, a "legkisebb kényszer elve" érvényesül, azaz "a jogszabályban meghatározott ellátások igénybe vétele önkéntes" addig, amíg a gyermek testi - erkölcsi fejlődését nem veszélyezteti az adott helyzet
érvényesüljön a jogállamiság, a jogok között egyre jobban felértékelődnek a gyermeki jogok
a gyermekvédelmi feladatok ellátásában már nemcsak az állam, hanem az önkormányzatok, egyházak, karitatív, civil, nonprofit szervezetek is részt vesznek
ki kell tágítani a gyermekvédelemben részt vevők körét: új szakemberek, új segítő szakmák jelennek meg.

II. A gyermekvédelem fogalma

A gyermekvédelem fogalmának meghatározásánál többféle definícióval találkozhatunk. Legáltalánosabban a gyermeket fenyegető veszélyek elleni küzdelemként értelmezhetjük. A szakirodalom a veszélyeztető okok alapján megkülönböztet általános és speciális gyermekvédelmet.

1. Az általános gyermekvédelem

A gyermek születését megelőző gyermekvédelem

Az általános gyermekvédelem második kiemelkedő területe a gyermekek lelki gondozásának ellátása. A gyermek harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a biztonságos, derűs és szeretetteljes légkör mind otthonában, mind pedig a gyermek nevelésével és oktatásával foglalkozó intézményekben. Egyesületként mi is ajánlhatunk a szülőknek olyan könyveket, amelyek a mindennapi életben előforduló problémákkal foglalkoznak: például Vekerdy Tamás munkái, a Hétköznapi pszichológia vagy a Fordulópont c. sorozatban megjelent könyvek.

A gyermek fejlődéséhez alapvetően szükséges a gyermeknevelés, az iskoláztatás és az otthonteremtés kedvező feltételeinek biztosítása, mely elsősorban anyagi fedezetet jelenti.

2. A speciális gyermekvédelem

A speciális gyermekvédelem a testi-lelki fejlődésükben korlátozott gyermekekkel foglalkozik. Ezzel kapcsolatban két alapvető fogalom tisztázása elengedhetetlen: a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség.

A hátrányos helyzet olyan anyagi és kulturális életkörülmények, amelyek a tanulók egy részénél az átlagosnál gyengébb iskolai teljesítményt vagy a tanulással kapcsolatos motiváció hiányát eredményezhetik.

A jogi meghatározáson túl a hátrányos helyzet egy jóval komplexebb fogalom. A hátrányos helyzet hátterében a rosszabb életkörülmények, a művelődési hátrányok, a szülőknek az átlagnál alacsonyabb iskolázottsága, valamint nagyon gyakran egészségügyi okok állnak.

Oktatási akadályok: tanulási problémákkal küzdő fiatalok, az oktatást korán elhagyók, kimaradók, alacsony vagy értéktelen végzettséggel rendelkezők, olyan fiatalok, akik nem találják helyüket az oktatási rendszerben, eltérő kulturális/nyelvi háttérrel rendelkező fiatalok stb.;
Szociális akadályok: nemi, etnikai, vallási okok, szexuális orientáció, fogyatékosság miatt) diszkriminált fiatalok, korlátozott szociális készségekkel vagy antiszociális magatartással bíró fiatalok, ingatag helyzetben lévő fiatalok, pl. (ex)bűnözők, (ex) drogfüggők, fiatal és/vagy egyedülálló szülők, árvák, csonka családokból származók stb.;
Gazdasági akadályok: alacsony életszínvonalon élő, alacsony keresettel rendelkező, szociális segélyre szoruló, hosszú ideig munkanélküli, hajléktalan fiatalok, olyan fiatalok, akiknek adósságaik vagy egyéb anyagi problémáik vannak stb.;

· Fogyatékosság: mentális (intellektuális, kognitív, tanulást érintő), fizikai, érzékelésbeli vagy egyéb fogyatékossággal bíró fiatalok;

Egészségügyi problémák: krónikus betegségben szenvedők súlyos betegségben szenvedők, vagy pszichiátriai kezelésre szorulók, mentális egészségi problémákkal küzdők stb.;

· Kulturális akadályok: fiatal bevándorlók vagy menekültek, ill. bevándorlók vagy menekültek gyermekei, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók, nyelvi vagy kulturális téren beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiatalok stb.;

Földrajzi akadályok: távoli tanyasi vagy hegyvidéki területekről származó fiatalok, periférikus területeken élő fiatalok, problémás városnegyedekben élők, alacsony szintű szolgáltatásokkal ellátott területeken élő fiatalok (pl. rossz közlekedés, elhagyatott falvak, szűkös lehetőségek) stb. (Györik Edit kézirata alapján)

A hátrányos helyzet még nem veszélyezteteti a gyermek személyiségfejlődését, de a hátrányok enyhítése a prevenció érdekében rendkívül fontos.

A hátrányos helyzettel szemben a veszélyeztetett helyzet a gyermek egészséges testi-lelki-szellemi-erkölcsi fejlődését veszélyezteti, akadályozza

ahogy azt a gyermekvédelmi törvény is kimondja. Fontos figyelembe venni azt, hogy az ártó hatás mennyi ideig tart, mennyire halmozott és milyen súlyos. Veszélyeztetettségről beszélünk, ha deviáns, erkölcstelen a családi környezet, ha a gyermeket elhanyagolják, bántalmazzák. Ha veszélyeztetett gyermekkel találkozunk, azonnal a speciális gyermekvédelmet működtető jelzőrendszer tagjaihoz kell fordulnunk. A veszélyeztetettségnek különböző fokozatai vannak, melyek a következők:

 alacsony fokú veszélyeztető magatartás: időnként előforduló, enyhébb jelenségek

elhanyagolás: pl. a szeretet- és érzelemkifejezés alkalmankénti megvonása, mosdatlanság, fejlődésbeli lemaradás
fizikai bántalmazás jele: alig látható vagy enyhe fokú felszíni sérülések
érzelmi bántalmazás: veszekedés, bántó szavak használata
szexuális visszaélés: a gyerek előtt exhibicionista, csábító viselkedés

 mérsékelten súlyos veszélyeztető magatartás:

elhanyagolás: a szeretet- és érzelemkifejezés gyakori megvonása, rossz higiénés viszonyok, elhanyagolt fizikális jellemzők
fizikai bántalmazás: súlyosabb felszíni sérülések, kisebb égési sebek, ütésnyomok, bevérzések, vágások
érzelmi bántalmazás: rendszeres szóbeli bántás, veszekedés, lebecsülés, megalázás
szexuális visszaélés: a gyerek fogdosása, nem megfelelő viselkedés a gyermek előtt
nagyon súlyos veszélyeztető magatartás:
elhanyagolás: a szülő, gondozó, családtag gyakori távolléte, a bőr elhanyagolása, sérülése, alulfejlettség
fizikai bántalmazás: törött csont, mély sebek, súlyos bevérzések, égések, vágások, a belső szervek sérülése
érzelmi bántalmazás: gyakori visszautasítás, időnként büntetésként étel, ital megvonása, bezárás, vagy kizárás a lakásból
szexuális visszaélés: szexuális kapcsolat bármely formája
életveszélyes veszélyeztetettség: hosszú távú vagy súlyos lélektani, fizikai károkozás
elhanyagolás: a gondozó felnőtt állandó vagy tartós távolléte, gyakori megbetegedések, fertőzések a rossz higiénés viszonyok miatt
fizikai bántalmazás: állandó, makacs sebek és sérülések
érzelmi bántalmazás: állandó elutasítás, étel-ital gyakori megvonása, terrorizálás, indokolatlan és súlyos büntetések
szexuális visszaélés jelei: vérfertőzés, kiskorú terhessége. erőszak

A speciális gyermekvédelem rendszerét az 1997. évi XXXI. törvény határozta meg, melynek módosítására több alkalommal is sor került.

III. Törvényi háttér

E rövid történeti, fogalmi áttekintés után nézzük meg azokat a törvényeket, rendeleteket, amelyek a rendszerváltást követően a gyermekvédelemmel kapcsolatos kérdéseket szabályozzák.

1. "A gyermeknek joga van..."

A gyermeki jogok egy része megegyezik a minden emberre érvényes jogokkal, másik csoportja az általános emberi jogokhoz képest valamely speciális szabályozást is ad, valamint vannak olyan jogok, amelyek kizárólag a gyerekekre érvényesek. Az alábbi táblázatok segítségével rendszereztem a gyermekek jogait:

1. Minden emberre érvényes jogok:

 kínzásokkal szembeni védelem

 a névhez és nemzetiséghez fűződő jog

 szociális biztonsághoz való jog

2. Speciális szabályozást adó jogok:

 különleges alkalmaztatási feltételek (munkajog)

 eltérőek a bírósági ügyintézések, a gyermekekre, fiatalkorúakra vonatkozó szabadságvesztésnek körülményei

3. Kizárólag vagy főleg gyermekekre vonatkozó életviszonyokat szabályozó jogok:

 örökbefogadás

 elemi oktatás

 szülőkkel történő érintkezés

A gyermeki jogoknak létezik másfajta csoportosítása, a jog jellege szerint megkülönböztetünk politikai, gazdasági, kulturális, szociális jogokat:

1. Politikai jogai:

 a névhez és nemzetiséghez tartozás joga

 kínzás és rossz bánásmód elleni védelem

 milyen feltételek és körülmények esetén foszthatók meg a gyermekek szabadságuktól vagy választhatók el szüleiktől

 gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság

 egyesülési és békés gyülekezési jog

 véleménynyilvánítás joga

2. Gazdasági jogai:

 a társadalmi biztosításból eredő előnyökben való részesedés

 az olyan életszínvonalhoz való jog, amely biztosítja megfelelő fejlődésüket

 a munkahelyi alkalmaztatás feltételei és a munkahelyi kizsákmányolással szembeni védelem

3. Kulturális jogai:

 az iskolához való hozzájutás

 a pihenés, a szabadidő, valamint a kulturális tevékenységben való részvétel joga

 tömegtájékoztatás joga

4. Szociális jogai:

 az elérhető legmagasabb egészségügyi ellátáshoz való jog, orvosi ellátáshoz való jog

 az örökbefogadás szabályozása

 a különleges ellátáshoz való jog a fogyatékos gyermekek esetében: "teljes és tisztes életet kell élnie"

 nemi kizsákmányolással szembeni védelem

Végigolvasva e jogokat, felmerül bennünk a kérdés, vajon milyen mértékben valósulnak meg? Természetesen az eszme nagyon szép, azonban egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy a valóságban ezeknek a jogoknak többsége sérül. Nézzünk erre egy példát!

Véleményünk szerint a gyermeki jogok közül a tömegtájékoztatás joga érvényesül a legkevésbé. Az Egyezmény kimondja, hogy "elismerik a tömegtájékoztatási eszközök feladatának fontosságát, és gondoskodnak arról, hogy a gyermek hozzájusson a különböző hazai és nemzetközi forrásokból származó tájékoztatáshoz és anyagokhoz, nevezetesen azokhoz, amelyek szociális, szellemi és erkölcsi jólét előmozdítását, valamint fizikai és szellemi egészségét szolgálják."

Amíg a média fő műsoridőben szinte csak akciófilmeket közvetít, a gyermekek a rajzfilmekben szörnyekkel, agresszív hősökkel találkoznak, a fiatalok kedvenc sorozatai sem szellemi, sem erkölcsi mintákat nem közvetítenek, addig nem lehet beszélni erkölcsi és szellemi jólétről.

De mit is tud tenni a szabadidő programon belül a "mese" délután? Természetesen nem tudjuk megtiltani a gyermeknek, hogy nézze a televíziót, de ha már nézi, akkor "kritikus nézőként" tegye. A médiatermékekkel kapcsolatban nagyobb tudatosságot kell kialakítani. Segíthet, ha havonta egy-egy órát szervezünk arra, hogy a gyerekekkel a képernyőn történtekről beszélgessünk, kommentáljuk ezeket, illetve mutassunk rá, hogy a televíziózáson kívül sokféle más szabadidős program van.

A szülőkben is tudatosítanunk kell, hogy a gyermek egészségére károsan hathat a túlzott televíziózás, számítógépezés.

A gyermeki jogokkal kapcsolatban felvetődik egy másik kérdés: vajon mennyire vannak tisztában a gyermekek azzal, hogy nekik jogaik is vannak? Úgy gondolom, hogy nagyon fontos megismerniük, hogy milyen jogokkal rendelkeznek az emberek, mikor kell azt gyakorolniuk és milyen kötelezettségeik vannak. Fontos az is, hogy tisztában legyenek saját gyermeki jogaikkal is. Ennek elsajátításában több program is segítséget nyújthat, így például a KOMPASZ emberjogi képzés.

Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy mely intézmények, illetve szervezetek védik a gyermekek jogait:

https://www.gyermekjogok.obh.hu/ - Az állampolgári jogok biztosának feladatköre
https://www.oktbiztos.hu/ - Az oktatási jogok biztosának hivatala
gyermekjogi képviselők

2. A gyermekvédelem rendszere

A gyermekvédelemhez kapcsolódó feladatok ellátásában mind az államnak, mind az önkormányzatoknak, mind pedig a civil szervezeteknek szerepet kell vállalniuk.

3. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai az 1997-es gyermekvédelmi törvény és a 15/1998. számú NM rendelet alapján

Ahhoz, hogy a gyermekvédelmi rendszer működjön, szükség volt egy szakembergárda kialakítására. A következőkben azokról a személyekről, intézményekről lesz szó, akik, amelyek a gyermekvédelmi feladatok ellátásában központi szerepet töltenek be mind a prevencióban, mind a problémák kezelésében.

egészségügyi szolgáltatást nyújtók
személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók
közoktatási intézmények, nevelési tanácsadó
rendőrség, ügyészség, bíróság
menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása,
társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok
gyermekjogi képviselő
Pártfogói felügyelői szolgálat
áldozatsegítő szolgálat
javítóintézet

A gyermekvédelem team munkát igényel. Egy-egy gyermek sorsának rendezéséhez több szakember szól hozzá, akiknek együttműködése, az egymás közötti információcsere létfontosságú (lenne). A szakmaközi együttműködés alapfeltételeit az alábbi pontokban lehet összefoglalni:

jól érthetően körül kell határolni az egyes szolgálat, intézmény ( Tanoda) feladatát, és ezzel meg kell ismertetni minden résztvevőt
biztosítani kell a rendszeres egymás közötti egyeztetéseket, megbeszéléseket, közösen kell tartani a tájékoztatókat
minden szükséges információt minden érdekeltnek a rendelkezésére kell bocsátani

E tájékoztatóban elsősorban a jelzőrendszer tagjairól (a bemutatás sorrendje természetesen nem jelent hierarchiát, mindenki ugyanolyan fontos a gyermekvédelem rendszerében!) lesz szó, de nem szabad elfeledkeznünk a szülőkről sem. Nagyon gyakran a szülő nincs is tudatában annak, hogy magatartásával a gyermeket hátrányos, illetve veszélyeztetett helyzetbe hozta. A szülők bevonása a gyermekvédelmi feladatok megoldásába alapvető követelmény, nélkülük biztosan nem tudjuk megnyugtatóan rendezni a gyermek ügyét. Éppen ezért a legfontosabb feladatok közé tartozik az, hogy a szülőkkel partneri kapcsolatot alakítsunk ki. A gyermekvédelmi szakembereknek és a pedagógusoknak határozottan fel kell hívnia a szülők figyelmét arra, hogy nem ellenük, hanem értük is dolgozunk!

A Tanoda működésének fő feladatai - mely a pedagógiai szakszolgálatok körébe tartozik - Fő feladata: a beilleszkedési, tanulási nehézségekkel, magatartási rendellenességekkel küzdő gyermek problémáinak feltárása, ennek alapján szakvélemény készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával, továbbá az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek fejlettsége, egyéni adottsága ezt szükségessé teszi.

A nevelési feladata és tevékenységi köre igen sokrétű:

Szabadidő hasznos eltöltés
Tehetséggondozás
Hiányzás. lemorzsolódás csökkentés
Egyéni kis csoportos fejlesztés

Lélektani hátterű családgondozás, fejlettségi vizsgálatok végzése minden résztvevő gyermek részére

Minden esetben a szülők tudtával és egyetértésével látjuk el feladatainkat, kivéve azokat az eseteket, amikor a szülő magatartása okozza a gyermek problémáit. Ebben az esetben gyámhivatali határozat, illetve a Gyermekjóléti Szolgálat jelzése alapján a jegyző írja elő a vizsgálatot.

Ezzel kapcsolatban fel szeretném hívni a figyelmet arra a mindennap tapasztalható jelenségre, hogy a szülők egyszerűen szégyellik elvinni gyermeküket a pszichológushoz, inkább nem vesznek tudomást a gondokról. Véleményem szerint a pszichológusok elfogadtatásában a pedagógusok is sokat segíthetnek.

A Tanoda bemutatásra és a szülők tájékoztatására jó alkalom az év elején megtartandó szülői értekezlet. A akár a szülőknek nyomtatott formában oda is adhatják a Tanoda fogadóóráját, elérhetőségét. Érdemes a diákok számára fenntartani egy "postaládát", melybe üzenetet lehet hagyni a gyermekvédelmi felelősnek, hiszen nagyon sok gyermek nem meri nyíltan elmondani a problémáit. Nagyon fontos, és ez nemcsak a gyermekvédelmi felelősnek a kötelessége, hanem mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik: Nem szabad a gyermek bizalmával visszaélni!

az iskolán belüli kommunikáció fontosságát. A gyermekvédelmi felelős segítő partnerünk lehet

Molnár Renáta - Hegedűs Judit: Gondolatok a prevencióról és az egészségvédelemről

A prevenció megelőzést jelent, olyan tevékenységet, mely a veszélyhelyzetek kialakulásának vagy a már kialakult probléma továbbfejlődésének, súlyosbodásának megelőzésére irányul. A prevenciót a problémamegoldás egyik stratégiájaként is felfoghatjuk Lényege abban áll, hogy a nem kívánt jelenségkör vagy tünetegyüttes kialakulását megakadályozó megoldásokat keresi. A megelőző munka lényege, hogy a személyiségkárosodás elkerülhető vagy enyhíthető az idejében történő szakszerű beavatkozással. Célja, hogy megerősítse az emberekben azt a képességet, amely lehetővé teszi az egyes problémákkal való eredményes megküzdést.

A prevenciós tevékenység során az a feladat, hogy az egyén szükségleteire reagáló, az egyedi sajátosságokat figyelembevevő kiegyensúlyozott életvitelt, szokásrendszert alakítson ki, továbbá segítse a beilleszkedési és az alkalmazkodási képességet.

A prevenciós munkának alapvetően három formájáról beszélhetünk.

Az elsődleges prevenció középpontjában az egészség általános védelme és támogatása áll. Az ilyen jellegű preventív munka során a problémák megelőzése, atulajdonképpen oki megelőzés, az erők és hatások elleni munka történik. Célja az egészségkárosodás és a megbetegedés bekövetkeztének megelőzése, a fizikális ellenálló képesség, a mentális jólét, a környezeti biztonság megőrzése és erősítése áll. Továbbá célja, hogy egy adott személyen, csoporton, népességen belül mérsékelje a rendellenességeket és csökkentse az újabb zavarok előfordulási arányát. A primer prevenció tehát nem más, mint egy speciális tevékenységsor, amely egy speciális csoport felé irányul, speciális célok érdekében.
A másodlagos vagy szekunder prevenció célja a korai stádiumban lévő esetek gyors és hatékony megoldása. Lényege, hogy a már kialakult, jelen lévő problémát kezelje annak érdekében, hogy elkerülje a helyzet súlyosbodását. Célja, hogy az elsődleges megelőzés ellenére is kialakult problémákat időben észlelje, és hatékonyan kezelje a lehető legrövidebb időn belül. Elve, hogy az időben feltárt problémák nagy hatékonysággal kezelhetők. Ezen tevékenység magába foglalja az estfeltáró, diagnosztikai eljárásokat, szűréseket továbbá a gyógyító szolgáltatások megszervezését. A másodlagos prevenció körébe tartozhat például az iskolás gyermekek életkorhoz kötött kötelező szűrővizsgálatainak rendszere, a túlsúllyal vagy mozgásszervi problémával küzdő gyermekek számára szervezett speciális táplálkozási tanácsadás vagy differenciált testi nevelés.
A tercier, vagy harmadlagos prevenció célkitűzései között szerepel a már elszenvedett kórkép további károsító hatásainak, következményeinek csökkentése. Tevékenységének a lényege az utógondozás és rehabilitáció, melynek célja az akut rendellenességek visszatérési arányának csökkentése.

Az egészségvédelem feladatainak meghatározásakor az egészségfogalom és egészségérték mai jelentéséből kell kiindulnunk. Az egészség ugyanis nemcsak a testi, lelki, szociális jólét állapota, hanem olyan dinamikus folyamat mely egyensúlyra törekszik a test, a lélek és a környezet között. Ezért ideális egészség nem is létezhet, hiszen egy folyamatosan változó világhoz kell alkalmazkodási lehetőségeket megtalálni, képességeket kifejleszteni, célokat megvalósítani.

Az egészség-megőrzés olyan eljárásmód, folyamat, amellyel az ember az egészségi állapotának fokozott ellenőrzésére és jobbá tételére alkalmas lehet. Az egészségvédelem célja az egyén megnyerése egészségének megtartására, fejlesztésére, a betegségmentes életévek kiterjesztésére.

Hatékony egészségfejlesztő programok csak akkor valósíthatók meg, ha azok változatosak és végiggondoltak a következő szempontok szerint:

Kire, vagy kikre irányul a program? Fontos a célcsoport megjelölése.
Hol zajlik?
Milyen eszközöket, módszereket használ?
Ki a program végrehajtója?

1. Fontos és lehetséges célcsoportok: szülők, pedagógusok, szociális munkások, a droggal való találkozásnak még ki nem tett fiatalok, a különösen veszélyeztetett korosztályok, szervezett és szervezetlen kortárscsoportok, és mindazok, akik e célcsoportokkal felelős emberként találkoznak.

2. Helyszín: az iskola, család, lakókörnyezet, a szabadidő eltöltésére szánt helyszínek, az egészségügy.

3. A legfontosabb eszközök és módszerek: információk, készségfejlesztés, valamint alternatívák nyújtása.

4. A programok lehetséges végrehajtói: az egészségügy, pedagógusok, segítő foglalkozásúak, közművelődésben dolgozók, bűnmegelőzési szakemberek stb. Ideális esetben a programok sikerét a felsoroltak együttműködése biztosítja.

A GYERMEKVÉDELMI MUNKÁT SEGÍTŐ MŰVEK (e lista sem teljes még...)

Barcsi Antal (2007): Gyermekvédelmi útmutató. Módszerek és ajánlások a gyermekvédelemmel foglalkozóknak. Mozaik, Szeged.
Buda Mariann (2005): Tehetünk ellene? - A gyermeki agresszió
Dinasztia Tankönyvkiadó, Budapest.
Földes Petra (2001): Gyermekvédelem az iskolában. In: Szekszárdi Júlia (szerk.): Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek. OKI Kiadó, Dinasztia Tankönyvkiadó, Budapest, 362-378. o.
Fülöpné Böszörményi Aliz (2003): Agresszió a gyermekintézményekben. Új Pedagógiai Szemle, 1. sz. https://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2003-01-ta-Fulopne-Agresszio
Hajnal Ágnes - Susánszky Éva (2005): A szülők válásának hatása a gyermekek életminőségére. Fejlesztő Pedagógia, 5-6. sz. 41-47. o.
Hegedűs Judit (2000): A gyermekek ellen elkövetett erőszak. Új Pedagógiai Szemle, 4. sz. 59-71. p.
Hegedűs Judit - Pintyi Zoltán (2008): Segédanyag a gyermekbántalmazás témájához pedagógusok számára. https://www.hegedus.name/index_elemei/magdolna.pdf
Herczog Mária (2007): Gyermekbántalmazás. Comlex Kiadó, Budapest.
Herczog Mária (2001): Gyermekvédelmi kézkönyv. KJK, Budapest.
Katonáné Pehr Erika: A gyermekvédelem szerepe és lehetőségei az iskolai erőszak megelőzésében és kezelésében. https://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/pehr_gyermved_080521.pdf
Makai Éva (2000): Szétszakadt és meg nem font hálók. Iskolai gyermekvédelem a '90-es években. OKKER, Budapest.
Mayer József: Frontvonalban.

https://www.fovpi.hu/tortenet/fpn_2008/frontvonalban.pdf

Mihály Ildikó (2000): Erőszak az iskolában. Új Pedagógiai Szemle, 4. sz. https://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-04-vt-Mihaly-Eroszak
Mihály Ildikó (2003): Az iskolai terror természetrajza. Új Pedagógiai Szemle, 3. sz. https://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2003-09-vt-Mihaly-Iskolai
Révész György (2004): Szülői bánásmód - gyermekbántalmazás. Új Mandátum, Budapest.
Veczkó József (2007): Gyermekvédelem pszichológiai és pedagógiai nézőpontból Társadalmi, család- és gyermekérdekek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Veressné Gönczi Ibolya (2002): A gyermekvédelem pedagógiája. Debrecen.
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény és annak módosításai
11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről
1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogaitól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről. CD Jogtár vagy Gácser József: Pedagógiai antológia. JGYTF Kiadó, Szeged, 1997. 215-240.
1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről
2002. évi IX. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról